Mérleg Újhold varázslat – A befogadás rítusa

Október 10-én 17 óra 50 perckor tetőzik az Újhold a Mérleg jegyében. A Mérleg a kapcsolataink mellett az adás és elfogadás egyensúlyáról is szól.

Sokszor pontosan tudjuk, mit szeretnénk kapni az élettől vagy másoktól, mégis nehezebb észrevenni, mennyire vagyunk képesek valóban befogadni azt.

Tudsz szeretetet adni – de el tudod fogadni, amikor téged szeretnek?
Tudsz segíteni – de tudsz segítséget kérni és elfogadni?
Tudsz gondoskodni másokról – de megengeded, hogy rólad is gondoskodjanak?
El tudod fogadni a dicséretet anélkül, hogy rögtön kisebbítenéd az érdemeidet?
Megengeded magadnak az örömöt akkor is, amikor nem tettél érte semmi különöset?

A mostani varázslatban ezért nem azt fogjuk megfogalmazni, mit szeretnénk megszerezni vagy elérni. Inkább annak nyitunk teret, amit készen állunk befogadni az életünkbe. Az Újhold részleteit elolvashatjátok az erről szóló írásomban.
A nap folyamán, és akár az Újholdat követő napokban is használhatod ezt a megerősítést:
„Nyitott vagyok arra, ami szeretettel érkezik hozzám.”

A varázslathoz szükséged lesz:
füstölőre,
fehér, rózsaszín vagy világoskék gyertyára,
egy kisebb tálra,
néhány kisebb papírlapra és tollra,
ásványra, ha van – ehhez a gyakorlathoz különösen jó választás lehet a rózsakvarc vagy a hegyikristály.

Gyújtsd meg a füstölőt, és vegyél három lassú, mély lélegzetet. A füsttel először tisztítsd meg magad körül a teret, majd vezesd végig a füstölőt magad körül is. Közben mondd:
„Megtisztítom magam mindattól, amire most nincs szükségem. Csendet teremtek magamban és magam körül. Megnyitom a szívemet arra, ami szeretettel érkezik hozzám. Biztonságban vagyok akkor is, amikor nemcsak adok, hanem elfogadok.”

Ezután helyezkedj el kényelmesen, és gyújtsd meg a gyertyát.
Tedd magad elé a tálat, a papírlapokat és az ásványodat.
Mielőtt írni kezdenél, gondolj azokra a dolgokra, amelyeket természetesen adsz másoknak. Lehet ez figyelem, segítség, szeretet, idő, gondoskodás, biztatás, dicséret, türelem vagy akár az, hogy meghallgatod őket.

Most fordítsd meg a kérdést: Mennyire könnyű ugyanezeket elfogadnod?
Ha valaki segíteni szeretne, hagyod?
Ha megdicsér, elhiszed?
Ha figyel rád, képes vagy egyszerűen örülni neki?
Ha adni szeretne neked valamit, elfogadod, vagy rögtön azt érzed, hogy viszonoznod kell?
Ha szükséged van valamire, ki tudod mondani?
Ne keress jó válaszokat. Csak figyeld meg, hol könnyű számodra a befogadás, és hol jelenik meg benned feszültség, zavar, bizalmatlanság vagy az érzés, hogy valamit azonnal vissza kell adnod.

Most vedd elő a kis papírlapokat. Mindegyikre írj egy dolgot, amelyből szeretnél többet megengedni magadnak.
Minden mondatod így kezdődjön: „Megengedem magamnak, hogy elfogadjam…”

Például:
a szeretetet.
a segítséget.
az elismerést.
a figyelmet.
a gyengédséget.
az örömöt.
a támogatást.
azt, hogy nekem is adjanak.
azt, hogy valaki törődjön velem.
azt, hogy szerethető vagyok akkor is, amikor éppen nem teszek semmit másokért.

Ne írj túl sokat. Válassz ki három olyan dolgot, amelynek az elfogadása most valóban sokat jelentene a számodra.
Hajtsd össze a papírokat, és egyenként helyezd őket a tálba. Minden papírnál állj meg egy pillanatra, és mondd ki: „Ennek is lehet helye az életemben.”

Vedd az ásványodat a két tenyered közé és emeld a szívcsakrád elé, majd hunyd be a szemed. Vegyél néhány lassú, mély lélegzetet. Figyeld meg, milyen érzés így tartani az ásványt, mintha óvnád, védenéd, szorosan magadnál tartanád. Most gondolj arra, milyen könnyű vagy nehéz számodra elfogadni azt, amit az előbb a papírokra írtál. Ezután lassan nyisd szét a kezeidet úgy, hogy az ásvány továbbra is a tenyeredben maradjon. Figyeld meg a mozdulatot. Nem nyúlsz valami után. Nem próbálod megszerezni. Egyszerűen kinyitod a kezed, és hagyod, hogy ott legyen benne.
Közben mondd ki lassan: 
„Nemcsak adni tudok. Befogadni is megengedem magamnak.”
„Nyitott vagyok arra, ami szeretettel érkezik hozzám.”

Maradj néhány percig nyitott tenyérrel, az ásványt tartva. Ne próbálj semmit kierőltetni vagy elképzelni. Egyszerűen figyeld meg, milyen érzés úgy jelen lenni, hogy most nem adnod, tenned vagy bizonyítanod kell. Csak elfogadnod.

Helyezkedj el kényelmesen, és hallgasd meg a So Hum mantrát.
https://youtu.be/Gzi9PWiS6ns?si=V4HtuL5nYxfxHA7i
A légzésedre figyelve engedd, hogy egy kicsit elcsendesedjen benned az akarás, a keresés és az a gondolat, hogy valaminek feltétlenül történnie kell. Csak engedd meg magadnak, hogy néhány percre egyszerűen jelen legyél.

A mantra után mondd ki hangosan:
„Méltó vagyok arra, hogy ne csak adjak, hanem kapjak is. Megengedem magamnak a szeretetet, a figyelmet, az örömöt és a támogatást. Nem kell mindent kiérdemelnem. Nyitott vagyok arra, ami jó szándékkal és szeretettel érkezik hozzám. Adok és elfogadok. Szeretek és engedem, hogy engem is szeressenek.”

Ezután vegyél három mély lélegzetet, és adj hálát azért, ami már most jelen van az életedben. A gyertyát hagyhatod biztonságosan leégni, vagy elolthatod.

A tálat a papírokkal és az ásvánnyal tedd olyan helyre, ahol a következő két hétben időnként látni fogod. Nem azért, hogy folyamatosan arra figyelj, mikor érkezik meg, amit leírtál. Hanem azért, hogy emlékeztessen, amikor valami jó közeledik hozzád, nem kell rögtön bizonyítanod, viszonoznod vagy megkérdőjelezned. Néha egyszerűen csak elfogadhatod.
A következő Teliholdkor vedd elő újra a papírokat. Figyeld meg, történt-e olyan helyzet az elmúlt két hétben, amikor valaki adott neked valamit, figyelmet, segítséget, szeretetet, elismerést, időt vagy támogatást, és te ezúttal egy kicsit könnyebben engedted, hogy megérkezzen hozzád.

Csodás Újholdat és szeretettel teli teremtő napokat kívánok!

Dudás Mária asztrológus, életvezetési tanácsadó, mentor

06/30 451 5002

Elakadtál?