OSHO gondolatok mindennapra 2016. november 6.

Belső hegy „Amikor tökéletesen csendes és mozdulatlan vagy, és nincs mozgás az elmédben, úgy érzed magadat, mint egy nagyszerű, hófödte hegycsúcs.” A hegy mindig vonzotta a meditálókat. Van valami a hegyekben: csend, nyugalom, tökéletes mozdulatlanság, egyfajta időtlenség. A hegy szinte állandó marad, és az a mód, ahogyan a hegy ül, egyfajta összpontosultságot jelképez. Olyan, mintha a hegy mély összpontosultságban lenne, a belsejében minden összpontosult. A fa alatt ülő Buddha olyan, mint egy hegy. És nem véletlen, hogy a világ legelső szobrai a Buddháról készültek, és kőből voltak – sziklából, amely önmagában is mozdulatlan, időtlen, haláltalan, összpontosult. Az elme mozgása – a gondolatok, a vágyak, a képzelet és az emlékezet – boldogtalanságot teremt. Amikor megszűnik a gondolatok és a vágyak mozgása, eltűnik az elme. Te vagy, de nincs benned elme. Az elmenélküliség állapota bepillantást enged a belső hegyre. Forrás: OSHO Mindennapra Meditáció csak neked! (Személyre szabott, születési horoszkóp alapján készülő gyógyulást segítő meditáció)