OSHO gondolatok mindennapra 2016. július 9.

A lehetséges utáni sóvárgás „Amikor a lehetségesre vágysz, a lehetetlen is megtörténhet. Amikor a lehetetlenre vágysz, még a lehetséges is nehezen jön el.” Kéttípusú ember van: a nagy energiájú és a kis energiájú. Nincs semmi jó abban, ha valaki nagy energiájú, és semmi rossz abban, ha kis energiájú. Ez egyszerűen csak két típus. A kis energiájú emberek nagyon lassan mozognak. Nem ugrálnak. Nem robbannak. Egyszerűen fejlődnek, ahogyan a fák. Több időre van szükségük hozzá, de a fejlődésük nyugodtabb, biztosabb, és nehezen esnek vissza. Ha egyszer eljutottak egy bizonyos ponthoz, azt nehezen veszítik el. A nagy energiájú emberek gyorsan mozognak. Szökellnek. Ugrálnak. Velük nagyon gyorsan megy a munka. Ez jó, de akad egy probléma is: bármit érnek el, éppolyan könnyen el is veszíthetik, mint ahogyan elérték. Nagyon könnyen visszaesnek, mert a mozgásuk ugrálás, nem fejlődés. A fejlődés nagyon lassú érést, edződést, időt igényel. A kis energiájú emberek veszítenek egy világversenyen. Mindig hátul kullognak. Ezért olyan lebecsültek. Verseny zajlik a világban. Kiesnek a „patkányok versenyfutásában”, képtelenek versenyben maradni. Kilökik őket, kiszórják őket. De ha a spirituális fejlődésről van szó, sokkal mélyebben fejlődnek, mint a nagy energiájú emberek, mert tudnak várni, tudnak türelemmel lenni. Nem sietnek túlságosan. Nem akarnak semmit azonnal. Sosem vágynak a lehetetlenre, csupán a lehetséges után sóvárognak. Forrás: OSHO Mindennapra