Symbolon kártya - Az (Ál)szent ragyogás

AZ (ÁL)SZENT RAGYOGÁS (Jelölés: Skorpió/Halak, Plútó/Neptunusz)
Összegzés: jó és a rossz (polaritás), elképzelés a mennyországról, álszentség, bukott angyal, pártatlanság
A kártya értelmezése Ennél a témánál a két legnagyobb angyal olvad össze elválaszthatatlanul egy személlyé (akit az érthetőbb ábrázolás kedvéért kétfejű angyalként ábrázoltunk!): olyan mélyen gyökereznek egymásban, hogy a hétköznapi ember számára képtelenség megkülönböztetni őket. A „bukott angyal” jelenségével találkozhatunk itt, azzal a különbséggel, hogy itt Mihály arkangyal arca mögött rejtőzik el Lucifer, és így szent ragyogás leple alatt űzheti kétes játékait. Az (ÁL)SZENT RAGYOGÁS híven fejezi ki e következő tartalmat. A „gonosz” a „jó” képébe öltözik. Ez azonban már e szerepszemélyiség közbülső keresztmetszete. E lény dialektikája ugyanis háromfelé oszlik: Kezdetben abszolútnak, isteninek tartom a világnak azt a részét (ami dolgokból, ötletekből, emberekből stb. áll), amit ez a belső szerepszemélyiség elém varázsol. Csak az angyalt, a szentet, a fénylő alakot látom és hagyom magam elkápráztatni általa. Egóm a mennyekben érzi magát. Az összes halandó ember közül én vagyok az, akit kiválasztott az angyal (és ezáltal Isten), hogy azt a kevés hozzám hasonlóan tiszta embert ahhoz az űrhajóhoz vezessem, amely a Világ pusztulásakor csak  minket fogad be és csak minket ment meg. Énem szakrális krómcsövei csillogóan ragyognak. Miután egy ideig (természetesen szerényen és visszafogottan) napfürdőztem ebben a ragyogásban, egy napon (gyakran több év múlva) lelepleződik számomra ennek a lénynek az árnya, és így jutok el a középső fázisba: most ez a belső szerepszemélyiség mint démon jelenik meg előttem, aki azért csábított el, hogy általam mennyei képet nyerjen. Kívánságommal, hogy jó legyek, a csapdájába szaladtam és egy ál-szenthez imádkoztam. Rá kell jönnöm, hogy elképzelésiemben, Istenről kialakított elképzelésemben befolyásolt és manipulált („Ne csinálj magadnak faragott képet!”), és ezzel engem is Mefisztóvá tett (Még ha ez a Mefisztó tudatalatti is). Egy olyan Mefisztóvá, aki azt mondhatná: „Része vagyok az erőnek, ami jót akar… és mindig rosszra tör!” Okolom és szégyellem magam, amiért olyan könnyen hagytam magam rászedni, és a vélt szent lábát csókolgattam. Eladtak egy ötletet a mennyországról, és én megvettem. A démon pedig a markába nevet, amiért ilyen könnyen kapható vagyok. Végül (sok év után újból) megértem, hogy ha a polaritás egyik oldalát (a határtalan jót) választom, a másik oldal éppannyira feltöltődik, és a jó árnyéka kíméletlenül a nyomomban lesz. Lehet, hogy ezáltal az egész polaritásának pártatlan szemlélőjévé válok. Ekkor a sem-sem állapotában létezem, és csak szemlélője vagyok ennek az örök játéknak, de szavazócédulámat, melyen be kellene jelölnöm az egyik vagy másik pártot, nem dobom be az urnába. Természetesen, aki ezen a ponton van (ahová ez a belső szerepszemélyiség egész idő alatt el akart juttatni), az ezt már észre sem veszi. Aki azonban most szeretne eljutni ide, azt megint csak becsapta az orra előtt elhúzott mézesmadzag, ezt pedig a sötét fejedelem művelte vele a következő szavak által: „A sem-sem állapotába kell jutnod! Erőltesd meg magad! Keress magadnak egy gurut, aki már a sem-sem birodalmában van!” Ez ellen nem hozható fel semmilyen kifogás, csak az, hogy aki hitt ennek a mézesmadzagnak, azt valójában becsapták.
A kártya értelmezése Egy jellegzetes kettős lény látható a kártyán, amelyet régi alkimista ábrázolásokon használtak. Félig a fény angyala, félig a sötétségé, még akkor is, ha évekig csak az egyik oldalát vesszük tudomásul, vagyis csak azt akarjuk észrevenni. A fény angyala az ős-tojást, az ouroboroszt tartja kezében, az összes létező egységének szimbólumát. A sötétség angyala egy ferde tükrön keresztül láttatja a világot. Azt akarja, hogy te is ugyanilyen ferde fényben lásd egódat, és a Világ urává akar tenni. (Bár pontosan tudja, hogy ezt soha nem érheted el – de ezt persze nem adja tudtodra. Végső soron ugyanis vele kellene megmérkőznöd, és te lennél ő!) A fehér angyal eközben azt mondja: egyszerre csak egy uralkodhat. Ez az ősi polaritás: The One and the Many. Olyan harc ez, mint Szent Mihály és a sárkány küzdelme, amelynek minden ember lelkében le kell játszódnia – ahol nincs és nem is lehet nyertes!
A kártya jelentése a kirakási rendszerben
a) (egyedüli vagy első kártyaként): A probléma Pillanatnyilag becsap téged a sötétség angyala. Természetesen gyönyörű fénykabátba öltözött, és azt hirdeti, hogy milyen nemes, istenfélő a műved, a gurud vagy éppen az új kapcsolatod. De ez csak mézesmadzag, amit elhúz az orrod előtt, hogy az általa kijelölt irányba haladj, és ne vedd észre, mennyire ki vagy szolgáltatva neki azáltal, hogy jót akarsz tenni.
b) (következő kártyaként): Út a problémán keresztül Utad egy fájdalmas tanulási folyamaton vezet keresztül, amely azt kívánja megtanítani neked, hogy „ne csinálj magadnak faragott képet”. Minden kép, legyen bármilyen balzsam egód számára, lelkednek méreg. Itt az ideje, hogy belásd, bálványt imádtál. Ez a folyamat kínos, és sokáig fogja még lelkedet nyomni – de ezt a fájdalmat nem spórolhatod meg magadnak. Itt az ideje, hogy foglalkozz az árnyékoddal, és eltávolítsd a képzetek, az ideák maszkját.
c) (utolsó kártyaként): Eredmény Meg fogod érteni, hogy nincs fény árnyék nélkül, és hogy sötétség sincs az árnyéka, a fény nélkül. Már nem kell egyetlen dolog mellett kiállnod, mivel látod az egyet a sokban, és a sokat az egyben. Ezzel természetesen nem válsz szentté (ez úgyis csak újabb mézesmadzag lenne), de talán egészségesebb lettél.
Forrás: Peter Orban – Thea Weller – Ingrid Zinnel: Symbolon Symbolon kártya tanfolyam itt!