OSHO gondolatok mindennapra 2016. március 26.

Testvéri versengés "Megeshet, hogy az anya jobban szereti az egyik gyerekét, a másikat pedig egy kicsit kevésbé. Nem várhatod el, hogy tökéletesen egyformán szeresse őket, mert az lehetetlen." A gyermekek nagyon fogékonyak. Azonnal látják, hogy valakit jobban szeretnek, valakit pedig kevésbé. Tudják, hogy az az állítás, miszerint az anya egyformán szereti őket, hazugság. És ez belső konfliktust, küzdelmet, becsvágyat eredményez. Minden gyerek különböző. valakiben van zenei tehetség, valakiben nincs. Valakiben van matematikai tehetség, valakiben nincs. Valaki szebb külsővel rendelkezik, mint mások, vagy sugárzik belőle valami személyiségéből fakadó báj, míg a másikból ez hiányzik. Ekkor egyre több és több probléma keletkezik, nekünk pedig azt tanítják, hogy kedvesek legyünk és sosem azt, hogy igazak. Ha a gyerekeknek azt tanítanák, hogy igazak legyenek, kiharcolnák magukból a sérelmeket, és a harc során megszabadulhatnak a problémától. Dühösek lennének, harcolnának, és kemény dolgokat vágnának egymás fejéhez, majd lezárnák az ügyet, mert a gyerekek könnyen megszabadulnak a dolgoktól. Ha dühösek, akkor robbanékonyak, szinte, mint egy vulkán, de a következő pillanatban fogják egymás kezét, és minden el van felejtve. A gyerekek nagyon egyszerűek, de többnyire nem engedik meg nekik ezt az egyszerűséget. Azt mondják nekik, hogy legyenek kedvesek bármibe kerül is. Megtiltják, hogy haragudjanak egymásra: „Ő a testvéred. Hogyan haragudhatsz rá?” Ezek a dühök, féltékenységek, ez az ezer és egy sebesülés összegyűlik. De ha szembe tudtok nézni egymással, valódi haraggal, féltékenységgel, ha ki tudjátok harcolni magatokból, közvetlenül utána, a harc nyomán mély szeretet és részvét születik. És az lesz a valódi dolog. Forrás: OSHO Mindennapra