OSHO gondolatok mindennapra 2016. június 5.

Egyedüllét „Az egyedüllétben egyaránt megtalálható egyfajta szomorúság, bánat, illetve egy nagyon mély béke és csend. Tőled függ, hogyan tekintesz rá.” A saját tér megteremtése nagyon nehéz is lehet, de ha nincsen saját tered, sosem ismered meg saját lényegedet. Sosem fogod megtudni, ki vagy. Mindig elfoglalt vagy, mindig ezer dolog foglal le – kapcsolatok, világi ügyek, szorongások, tervek, jövő, múlt -, állandóan a felszínen élsz. Amikor egyedül vagy, megpihenhetsz, elindulhatsz befelé. Mivel nem foglal le semmi, nem úgy érzel majd, ahogy mindig is éreztél. Más lesz, az a másság is különös érzést kelt. És kétségtelenül hiányzik a szerelmed, a barátaid, de ez nem marad így örökké. Csak egy kis fegyelmet igényel. És ha mélyen szereted magadat, és mélyen lehatolsz önmagadba, még mélyebben tudsz majd szeretni másokat, mert az, aki nem ismeri önmagát, nem képes mély szeretetre. Ha a felszínen élsz, kapcsolataidnak nem lehet mélységük. Végül is ez a te kapcsolatod. Ha van mélységed, akkor a kapcsolataidnak is lesz mélységük.