OSHO gondolatok mindennapra 2016. június 2.

Rémálmok „Mindannyiszor, ha az elméd olyat tesz, ami ellenkezik a természeteddel, tudattalanod üzenetet küld – először udvariasan, de ha nem hallgatod meg, rémálmok formájában.” A rémálom nem más, mint a tudattalan kiáltása, egy kétségbeesett kiáltás, hogy túl messzire mész önmagadtól, és elvéted egész létezésedet. Gyere vissza, gyere haza! Mint amikor egy gyermek elvész az erdőben, és az anyja a kicsi nevét sikoltozza, kiabálja. Pontosan ugyanez a rémálom. Tehát barátkozz meg az álmaiddal. Lassan-lassan látni fogod, hogy te és a tudattalanod egyre közelebb és közelebb kerültök egymáshoz. Minél szorosabb ez a közelség, annál kevesebbet álmodsz, mert akkor nincs szükség álmokra. A tudattalan akkor is elküldheti az üzenetét, ha ébren vagy. Nem kell kivárnia, hogy elaludj, bármikor eljuttathatja hozzád az üzenetét. Minél szorosabb ez a közelség, annál inkább egymásba csúszik a tudatos és a tudattalan. Ez csodálatos élmény. Végre először egynek érzed magadat. Lényed egyetlen része sincs elutasítva. Elfogadod az egész lényedet. Elkezdesz egésszé válni. Forrás: OSHO Mindennapra