OSHO gondolatok mindennapra 2016. július 18.

Bizonytalanság „Az emberi lény törékeny virág. Bármelyik kő elpusztíthatja. Csak egy baleset, és halott vagy. Amint ezt megérted…” Amikor nagyon félsz, mit tehetsz? Az éjszaka sötét, az út ismeretlen, nincs fény, ami megvilágítaná az utat, senki sincs, aki vezessen, nincs térkép, mit tehetsz? Ha szeretsz sírni és könnyezni, sírj, és hullasd a könnyedet, de az senkinek nem segít. Jobb, ha elfogadod, és tapogatózol a sötétben. Élvezd, amíg élsz. Miért vesztegetnéd az időt arra, hogy biztonság után sóvárogsz, amikor a biztonság lehetetlen. Ez a bizonytalanság bölcsessége. Amint egyszer megérted, elfogadod, és megszabadulsz a félelemtől. A katonák, amikor a háborúba mennek, mindig nagyon félnek, mert várja őket a halál. Talán soha többé nem jönnek vissza. Remegnek, nem tudnak aludni, rémálmaik vannak. Újra és újra azt álmodják, hogy megölik őket, vagy nyomorékká lesznek. De amint elérik a frontot, minden félelmük eltűnik. Amint egyszer meglátják, hogy a halál valóban megtörténik, az emberek haldokolnak, más katonák meghalnak, hogy talán a barátaik is halottak, hogy bombák hullnak, és golyók süvítenek el mellettük – huszonnégy órán belül megnyugszanak, minden félelmük eltűnik. Elfogadják a valóságot, kártyáznak, miközben záporoznak a golyók. Teát isznak, és élvezik, ahogy még sosem azelőtt, mert talán ez az utolsó csészéjük. Viccelnek és nevetnek, táncolnak és énekelnek. Mit tehetnek? Ha ott a halál, akkor ott van. Ez a bizonytalanság. Fogadd el, akkor eltűnik. Forrás: OSHO Mindennapra