OSHO gondolatok mindennapra 2016. augusztus 8.

A lélek sötét éjszakája „Mindannyian megtanuljuk, hogyan legyünk boldogok, hogyan nevessünk és vicceljünk. Így forog az egész társadalom egy körhintán. De mindenki mély, sötét éjszakát cipel magában, és ennek senki sincs tudatában.” Amikor meditatív állapotba kerülsz, először a lélek eme sötét éjszakájába lépsz be. Ha keresztül tudsz haladni rajta – és nem nehéz keresztülhaladni rajta -, akkor első ízben tudatára ébredsz, hogy a boldogságod nem volt igaz-. A hamis boldogság távozik, és valódi szomorúság érkezik, és csak a valódi szomorúság után bukkan felszínre a valódi boldogság. Tudni fogod, hogy a hamis boldogság rosszabb, mint a valódi szomorúság, mert abban a szomorúságban legalább van valóság. Ha szomorú vagy – de igazán és őszintén szomorú -, az a szomorúság gazdagabbá tesz. Mélységet ad, felismerést. Tudatosítja benned az életet és végtelen lehetőségeit, az emberi elme korlátait, az emberi tudatosság kicsinységét a környező végtelenséghez képest, a szüntelenül halállal körülvett élet törékenységét. Amikor valóban szomorú vagy, akkor ezek a dolgok mind tudatosulnak benned. Tudatára ébredsz, hogy az élet nem csupán élet – de halál is. Ha valóban boldog akarsz lenni, ne csak színlelj, ne csak eljátszd a boldogságot. Ahogy megérkezik a boldogtalanság, hamarosan látni fogod, hogy elsötétül, elmélyül. De amikor sötét az éjszaka, már nagyon közel van a reggel. Amint felhagysz a küzdelemmel, amint elfogadod, csendet ad majd, mély búgást. Ez természetesen szomorú, de csodálatos. Még az éjszakának is megvan a maga szépsége, és azok, akik képtelenek észrevenni az éjszaka szépségét, sokat mulasztanak. Forrás: OSHO Mindennapra Személyre szabott öngyógyító meditáció