Kapcsolati játszmák – Te milyen játszmát játszol?

Nagyon sokszor a kapcsolati problémák melegágya az úgynevezett játszmázás, amiket legtöbbször észre sem veszünk, mert már annyira rögzültek bennünk, vagy azt gondoljuk ez a természetes viselkedés. Tulajdonképpen tudatos önvizsgálat szükséges ahhoz, hogy felismerjük, belekerültünk egy játszmába, és változtatni tudjunk. A boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban a párok egyenrangú társként vesznek részt, és nincs szükség ezekre a taktikákra, önmaguk lehetnek. Nézzünk most pár játszmát, a teljesség igénye nélkül, amiket önkéntelenül alkalmazhatunk a mindennapjainkban.
- Ha Te nem lennél játszma
Sokszor okoljuk a másik embert, mert úgy gondoljuk, Ő korlátozza, hogy adott dolgot megtegyük vagy megvalósítsuk. Ugyanakkor a háttérben saját félelmeink húzódhatnak, és ezért nem tudunk lépéseket tenni vágyainkért. Természetesen a magunk szempontjából igazunk lesz, mert a tudattalan félelmeinktől vezérelve, valóban bevonzunk egy uralkodó, korlátozó jellegű partnert az életünkbe, akit okolhatunk saját kudarcunkért. És ezzel elintéztük magunknak, hogy tudjunk panaszkodni környezetünknek, hiszen minden a másik miatt van. Pedig Ő tulajdonképpen csak szolgálatot tett, egyszerűen megóvott bennünket attól, amitől a lelkünk mélyén féltünk, és attól is, hogy ennek tudatára ébredjünk. A játszma addig tart fogságban bennünket, amíg fennáll a tiltás és a korlátozás párunk részéről.
Milyen hasznot húzunk belőle? - Nem kell felelősséget vállalnunk saját bátortalanságunkért (nem nézek szembe a félelmeimmel, nem is tudok róla, hanem azt mondom, hogy nem enged) - Önigazolás (nem ismerem be, hogy én nem lépek, azt mondom, hogy ő tart vissza tőle)
Megoldás: A játszmából való kilépéshez gyermekkori mintákban kell kutatni, nagy valószínűséggel megtaláljuk a kicsiként környezetünkben látott viselkedésmintát. Azonban ne essetek abba a csapdába, hogy ezután a szüleitek vagy más családtag váljon bűnbakká, akire mutogatva megint csak elkerülhetitek a felelősséget! Ők akkor, akkori önmaguk legjobb tudásával tették dolgukat, ti viszont ezen a mintán bármikor változtathattok.
- Ennek is Te vagy az oka játszma
A kapcsolaton belül egyikőtök azt választja, hogy átengedi a döntést a másik kezébe. Hogy mi ebben a turpisság? Az átengedő fél tiszta marad, hisz amikor valami balul sül el, akkor vígan mutogathat a másikra, bűnbakot találva, hiszen az ő döntése miatt a sikertelenség. Ebben a helyzetben megint a felelősség áthárítása a cél, ezzel megóvhatjuk magunkat a hibázástól, és csalafinta módja saját önbizalmunk erősítésének is, hiszen a hibázó félhez képest sokkal okosabbnak tarthatjuk magunkat.
Megoldás: A döntésképességünk függ személyiségbeli adottságainktól is, és attól, hogy gyermekkorban mennyire tanultunk meg önmagunk érdekében kiállni, vagy mennyire hagytak minket önállóan döntést hozni. Ha ez elmaradt, akkor bizony felnőtt korban kell ezt a feladatot megoldanunk, ha kiakarunk lépni ebből a játszmából. Kezdjétek el tudatosan szemlélni az életeteket, és minden helyzetben (még a nehezekben is) meglelni a tanítást és az önmagatok felelősségét.
- Űzött vad, hajszolt háziasszony játszma
Sok nő panaszkodik arra, hogy állandóan időzavarral küzd, és önmagára soha nem tud időt szakítani. Ilyenkor persze megkapja tudatosabb ismerőseitől, hogy bármire lehet időd, ha valóban akarod. Bevallom ebben a játszmában egy ideig én is részt vettem, és ilyenkor mindent gondoltam az okos tanácsadókról, csak szépet nem. Pedig igazuk volt, mert felesleges terheket vettem a nyakamba, mindent egyedül akartam megoldani (azt gondoltam csak én tudom tökéletesen) szűkebb és tágabb családomban, amitől aztán tényleg nem volt semmi időm. A túlvállalással együtt jár aztán a hullafáradtság is, ami aztán még inkább akadályozza az embert abban, hogy élvezze az életet.
Megoldás: A játszma fogságából tudatos munkával lehet kilépni. Őszintén szembe kell nézni saját tevékenységeinkkel, és meg kell vizsgálni a bevállalt feladatot. Fel kell tenni magunknak azt a kellemetlen kérdést, hogy mik azok a feladatok, amiket azért vállalunk, mert ettől érezzük magunkat nélkülözhetetlennek, fontosnak. Mi az, amit valóban csak mi tudunk megoldani? Első feladat, nem bevállalni felesleges dolgokat, és megtanulni nemet mondani. És ha ezen túl vagyunk, akkor keresni kell a letett feladatok helyett olyan elfoglaltságot, ami a kikapcsolódást és boldogság érzést nyújt. Ha ez tölti ki a felszabadult időt, akkor nem érezzük a haszontalanság érzését.
- Megmentő játszma
Hívhatjuk megmentő komplexusnak is, amiből erőnket kapjuk. Nézzük az egyik megvalósulási formáját, amikor a nő a szegény szerencsétlen „Királylány”, akit meg kellett menteni, támogatni. A hölgy szerepe szerint bevonzza a megmentő „Királyfit”, így már kezdődhet is a játszma. A hős megmentő felemeli a Királylányt, letörli könnyeit, akár a gonosz „sárkánytól” is megmenti, így a Királylány támogatója mellett, erőre kap, büszke öntudatos nővé vált. És itt jön a gond. Az addig megmentő szerepében tündöklő Királyfi veszít fényéből, hiszen eddig az energiáját, a nagyságát nem önmagából merítette, hanem abból, hogy a másik támasza lehetett. Az önbizalma, ereje megtörik, és lehet már csak abban látja saját erejének visszanyerését, ha másik megmentendő Királylányt keres magának. Vagy rosszabb esetben zsarnokká válik, és igyekszik újra áldozatot csinálni szíve hölgyéből, hogy helyreálljon a kapcsolat rendje.
Aztán most nézzük meg a másik oldalt. Van a szegény elátkozott „békakirályfi”, aki vár a szépséges Királylány csókjára, hogy visszaváltozzon csodálatos Királyfivá. Így találkozik az öntudatos Királylánnyal, akinek a szíve teli szeretettel, elfogadással és meglátja a szépséget a rút békában. Persze, hogy megcsókolja, hiszen tudja, ezzel megmentheti, felemelheti, és új esélyt adhat neki. A béka Királyfivá válik, és élnek boldogan. Legalábbis egy ideig. Egy idő után az erős Királyfinak már nem tud mit kezdeni a megmentőjével, ezért elindulhat magához illő társat keresni. Atán lehet, hogy pont a Királylányt kezdi el zavarni, hogy nem tudja megmentési vágyát kiélni, mert párja már nem igényli ezt. Így ő is körülnézhet egy megmentendő új Királyfit keresve.
A megoldás a játszmából való kilépéshez az, ha tudatosan felismerjük saját megmentő komplexusunkat és el kezdjük erőnket, önbizalmunkat felépíteni. Mindenki csak a saját sorsáért vállalhat felelősséget, senki nem lehet örökké a másik támasza, mert az nem egyenrangú kapcsolat. Ahogy a gyengébb, támogatásunknak köszönhetően, erősödik, úgy borul fel a párkapcsolat egyensúlya is. Természetesen tudatos munkával felépíthető egy új, egyenrangúságon alapuló együttlét, de ehhez mindkét fél nyitottsága szükséges. És még egy dolog! A segítségnyújtás soha nem összetévesztendő a megmentési vággyal! Amikor úgy érzitek megrekedt a kapcsolatotok, vagy konfliktusok kezdenek kialakulni, akkor érdemes minél hamarabb megkeresni a bajok gyökerét, szembe nézni az esetleges játszmákkal és közös elhatározással változtatni rajta. Általában azt tapasztalom, érdemes külső segítséget kérni, mert ő, mint kívülálló objektíven tudja szemlélni az adott helyzetet. Sosem késő szembenézni azzal, hogy milyen energiák dolgoznak a kapcsolatunkban, mi volt a találkozásunk célja, mit kell megtanulnunk egymástól, és nem utolsósorban érdemes azt is megvizsgálni személyiségünk hogyan tud harmonikusan illeszkedni. Már egy kommunikációs vagy szeretetigény közti különbség is kemény vitákat okozhat, amiben hamar elbeszélhetünk egymás mellett. Ettől aztán egyre jobban nő a feszültség a két ember között, ami eléggé elmérgesítheti a kapcsolatot, és a két embert elszakíthatja egymástól. Amikor tudjuk, hogy ki hogyan működik, akkor a helyzet megértése is könnyebbé válik, és a vitás helyzetek elsimíthatók.
Boldog, harmonikus kapcsolatokat kívánok mindenkinek!
Dudás Mária asztrológus 06/30-4515002 Szerelmi iránytű