Biztos, hogy sokan megélték már azt a „kínt”, hogy bármit kipróbáltak, a kilók csak maradtak, és a zsírpárnák is makacsul ragaszkodtak a kialakított helyükhöz, testükön. Ilyenkor újabb és újabb diétákat próbáltak ki, sanyargatva testüket és lelküket is.
A „Harcoljunk a kilók ellen” jelmondatot nem válthatná fel, a „Tegyünk saját egészségünkért” jelmondat? Mert valami ellen harcolni, az mindig erőszak, akaratpróba, és nincs benne semmi könnyedség, jó érzés. És még nem is tettem említést arról a tényről, hogy minden betegség, testi jelzés mögött ott húzódik a lelki oldal is. A hízásnál sincs ez másként, így az egészséges étkezés mellett, lelkünk egészségével is foglalkoznunk kell.
Mivel a testi-lelki egészség témája megérdemli, hogy részletesen foglalkozzunk vele, először a lelki oldalról írok, amit nehezebbnek tűnik megvalósítani életünkben. Először azt kell megnéznünk, mit is üzen a testünkön keresztül a lelkünk. Röviden megfogalmazva azt, hogy nagyon nem érzi jól magát. Testünkre kivetül, hogy nem vagyunk elégedettek magunkkal, az életben nem érezzük, hogy kiteljesedtünk volna, a belső értékeinket nem tudjuk megmutatni másoknak, hiszen mi magunk sem értékeljük ezeket. Ezért ahelyett, hogy tehetségünk által lenne súlya a szavainknak, tetteinknek, a testünk válik egyre súlyosabbá.
Lépjünk kapcsolatba testünkkel, figyeljünk jelzéseire, így megértjük lelkünk üzenetét is. Legyünk gyengédek vele, szeretgessük és vegyük észre tökéletességét, szépségét. Amikor tükörbe nézünk, mindig azt vegyük észre, arra fókuszáljunk, amit szépnek látunk, ne arra, amivel elégedetlenek vagyunk. Legyünk hálásak és örüljünk neki. Fogalmazzunk meg minden nap, hogy a nem tetsző testrészünk is pont olyan szép lehet, mint az, ami tetszik, ez csak rajtunk múlik. Tűzzünk ki egy reális célt, hogy mit akarunk elérni és ezt mondjuk ki minél többször, de jó érzéssel. Kerüljük az olyan típusú kijelentést, hogy még 5 kg-ot kéne lefogynom, hogy ez az undorító háj eltűnjön rólam. Ügyeljünk arra, hogy ne legyen görcsös, izzadságszagú a cél, hanem elhatározás legyen, ami jó érzéssel tölt el, és szinte természetesnek, magától értetődőnek tűnik, aminek elérése végett egy percig sem aggódunk.
Én például megköszöntem a rajtam lévő súlyfeleslegnek, hogy télen melegített és nem fáztam annyira, és megbeszéltem vele, hogy már jó idő van, nincs szükségem plusz melegítésre. Összefoglalva ne a súlyfelesleg ellen küzdjünk, hanem testünk egészségért, miközben kezdjük el lelkileg is kényeztetni magunkat. Fedezzük fel, hogy a szeretet milyen formájára van szükségünk, és tanuljunk meg időt szakítani magunkra is. Találjuk meg azt a munkát, hobby-t, ami lelkileg is feltölt minket. A testünk jelzéseinek figyelése egy nagyon izgalmas játék, és segít abban, hogy az életünkbe is egy egész más szemléletmódot alakítsunk ki.
A nők többsége remek kifogásokat tud gyártani arra, hogy miért nem ér rá saját magára. Ilyenkor az egyik legjobb kifogás a gyermek, a családi feladatok sokasága szokott lenni. Nekem is 3 gyermekem van, így a kifogások nagymestere voltam mindig. Bár én szerencsés alkat vagyok, egy bizonyos korig, nem okozott gondot, hogy az ideális súlyomat tartsam. Amikor pedig nem így volt, akkor jöttek a sanyargató módszerek. Később, ahogy múltak az évek, ez már nem volt ilyen egyszerű, a kilók egyre ragaszkodóbbá váltak, és folyamatosan növekedtek. Természetesen a lelki oldal is megvolt, a gyerekeim egy része felnőtt, a legkisebb is egyre önállóbb lett, így a család szolgálata után, nem találtam a helyemet az életben. Hosszú út vezetett el oda, hogy saját igényeimet is felfedezzem és valóban számomra élvezetes és hasznos dolgokkal foglalkozzam. Ekkor történt a csoda, a kilók szépen elkezdtek lemorzsolódni. Nem diétáztam, igaz valamelyest változtattam az étrendemen (ezt következő írásomban megosztom), de az igazi megoldást mégis a lelki jólétem megtalálása hozta meg.
A hízás, testsúlyfelesleg témában a saját önbecsülésünket, önértékelésünket és nem utolsó sorban önmagunk szeretetét kell megtalálnunk. A hízás mindig akkor kezdődik el, amikor lelkileg vergődünk, nem találjuk a helyünket az életben, nem szeretjük magunkat eléggé, vagy egyszerűen csak azt érezzük, hogy elakadtunk. Minden korszakban megvan a vergődésünk lelki oka, kezdve a kamaszkortól, egészen az idős korig. Kamaszkorban, fiatalabb korunkban a médiában megjelenő ideális nőkép hat ránk erőteljesebben, ehhez próbálunk hasonlítani, vagy érezzük emiatt tökéletlennek, csúnyának magunkat. Ennek a legkárosabb hatása az, amikor testképzavar alakul ki, ez súlyosabb esetben étkezési zavarokhoz is vezethet. A kamaszkorra és a fiatalabb korszakra most nem térnék ki, mert regénnyé nőné ki magát, amúgy sem rövid írásom, erről majd inkább külön írok. Főleg a serdülőkor problémája az, ami igen sokrétű, és szülőként az egyik legnehezebben kezelhető korszaknak érezhetjük.
Nézzük inkább most azt a korszakot, mikor már feleségszerepbe kerülünk, anyává válunk, és ezzel együtt a lelki önsanyargatásunk milyensége is változik. Gyermekünk, gyermekeink születnek, és egy ideig „csak” anyai és háziasszonyi szerepbe kerülünk. Munkánk értékét nehezen értékeljük, ez önbizalmunkra, nőiségünkre is rossz hatással van. Azt szoktam javasolni ilyenkor, hogy kezdjük el számszerűsíteni, ezt a „csak” munkát. Gondoljuk át, mennyibe kerülne pl. egy babysitter. Megjegyzem az Ő munkaideje nem 24 órából áll. Mennyibe kerül egy házvezetőnő? És még sorolhatnám a betöltött munkaköröket. Amikor mindezt összeadjuk, elég jó kis havi fizetés jön ki belőle! Ugye mindjárt értékesebbnek érezzük azt a munkát, amit végzünk. És a munka szépségéről és felelősségéről még nem is tettem említést. Hiszen egy gyermek jövője van a kezünkben.
Érdemes ezt a számvetést megtenni azért is, hogy önértékelésünk az otthon töltött évek alatt ne sérüljön, így könnyebben tudunk újra visszatérni munkába. Mindenképpen előnyben vannak az önértékelés és a lelki egészség szempontjából azok, akik már valamilyen módon önismeretre tettek szert. Ők már tudják nagyjából, hogy mire van szükségük, hogy jól érezzék magukat, és azzal is tisztában vannak, hogy miben találják meg valódi életcéljukat. Azonban sose késő lépéseket tennünk a bennünk rejlő képességek megtalálására, hiszen ez a legnagyobb segítségünk a lelki jólétünk megtalálásában is. Hiszen a gyerekek egyszer csak felnőnek, már nincs szükségük akkora odafigyelésre, gondoskodásra, mint előtte. Ez az a második korszak egy nő életében, amikor megint elkezdődik a hezitálás, mit is kezdjenek az életükkel. Amennyiben az otthon töltött idő alatt teljes mértékben a család szolgálatában álltak, akkor a visszatérés az életbe nehézségeket okozhat. Ha úgy érzik, egyedül nem megy, akkor érdemes a változás eléréséhez külső, szakértő segítséget kérni, aki objektíven lát a helyzetben.
Azonban sose a csodát várjuk ettől, azt hogy majd a „külsős” megoldja a problémáinkat. Útmutatásra használjuk az információkat, próbáljuk ki mi az, ami működik nálunk, amit magunkénak érzünk, és tegyünk lépéseket saját magunkért. Nagyon fontos, hogy legyünk türelmesek, hiszen a természetben is megvan mindennek az ideje, ritmusa, így ez igaz, a saját változás elérésére is. Mindenkiben ott van a belső szépség, a tehetség csak el kell azt hinnünk. Legyünk életünk királynője és ne szolgálója! Csakis rajtunk múlik ez, senki máson.
Dudás Mária asztrológus, gyermekasztrológus szakértő
30/451-5002 astromarcsi@gmail.com
