Jelek vagy csak véletlenek?

jelekMi, akik az ezotériában dolgozunk ,nagy figyelmet szentelünk a jeleknek, a velünk történt „véletleneket”, baleseteket, károkat egy egész más szemléletmóddal értelmezzük. Nem hiszünk a véletlenekben, de hiszünk abban, hogy szinte minden velünk történt dolog útmutatást ad, van egy mélyebb értelmezése, és megfejthető. Persze azért nem szabad túlzásokba esni ebben sem. Én a magam részéről nagyon szeretem ezeket a jeleket, eseményeket megfejteni, számomra ez egy igazán izgalmas játék.

Ebben az írásban csupán ízelítőt tudok ebből adni, remélve hogy sok embernek kedvet csinálok ahhoz, hogy tudatosabb, figyelmesebb életet éljen.

Nézzünk egy példát, mondjuk ez nem a legkellemesebb, amikor autónkkal pl. koccanunk, vagy belénk jön valaki, vagy műszakilag hibásodik meg járművünk.
Baleset esetén érdemes megnézni, hogy melyik oldalon történt a sérülés? Jobb vagy a baloldalon? Amikor jobb oldali a kár, akkor az a jövővel kapcsolatos, ha a bal oldali, akkor a múlttal.
Elöl vagy hátul sérült az autónk? Amikor elöl, akkor meg akarnak állítani bennünket, ha pedig hátul akkor éppen, hogy mozdulnunk kellene életünk valamely területén.

Aztán, amikor sorozatosan mennek tönkre a műszaki cikkeink. Ilyenkor is több lehetőség van az értelmezésre. Amikor saját karakterünk biztonságra törekvő és igyekszik pénzt spórolni, de pont az lenne a dolga, hogy megtanulja az élet nem csak munkából áll, hanem élvezni is lehet, akkor a sors fintoraként a félretett összeget, majd elkölti a bedöglött gépek cseréjére. De az is lehet, hogy az elnyomott szabadságvágy az, ami zárlatot okoz, és hirtelen tönkre megy valami.

Vannak olyan időszakok, amikor az üveg tárgyaink törnek sorozatosan, szinte szétrobbannak. Ez tiszta jel arra, hogy hatalmas érzelmi feszültség dolgozik bennünk és a környezetünk is telítődött már ezzel. Az üveg átveszi ezt a belső vibrálást, és van, hogy önmagától reped szét.

Találkoztunk már olyannal is, egy külön élő szerelmes pár esetén, hogy már olyannyira nem bírták ezt az állapotot, hogy valamilyen módon folyamatosan kizárta magát az egyik fél a saját lakásából. De volt olyan is, akit a saját autója szembesített azzal, hogy túlzottan bezárkózott, és ki kellene lépjen ebből az állapotból.

Saját baleseteink is remekül szemléltetik a bennünk zajló folyamatokat. Sokszor tapasztaljuk, hogy vannak olyan időszakok, amikor folyamatosan vágjuk meg valaminket, vagy égetjük meg a kezünket, ujjunkat stb.
Mit jelent pl. ha a bal kezünk hüvelykujját vágjuk meg? Mivel a hüvelykujj a saját akaratunkat szimbolizálja, a bal kéz pedig a család területe, ez arra utal, hogy saját önérvényesítésünket családon belül sikerült rendesen elnyomnunk, a békesség kedvéért inkább csöndben maradunk. Ilyenkor agressziónk magunk ellen fordul, önmagunkra haragszunk, amiért nem adtunk hangot álláspontunknak, ez jelenik meg az ujjunk megvágásában.

Aztán vannak, akik állandóan beverik a fejüket, ez utal a túlzott akaratra, amit fékezni kellene kicsit.

Télen igen csúszósak az utak, mégsem esünk el mindig. Amikor viszont mégis a földre huppanunk, érdemes megfigyelni, melyik testrészünket ütjük be. Ha pl. fenékre esünk, akkor az jelzi, hogy életünkben valamilyen kísértésnek vagyunk kitéve, vagy túlzottan vágyunk hatalomra, birtoklásra, képtelenek vagyunk valamit elengedni az életünkben. Amikor térdre esünk az pedig arra jel, hogy a sors alázatra szólít fel minket.

Érdekesen lehet tovább boncolgatni még ezeket a jeleket, ha az ember a saját testének a szimbólumrendszerét is ismeri, ennek vizsgálata komoly felismeréseket hozhat. Ehhez azonban meg kell tanulni a szimbólumok nyelvét, és azt, hogy testünk melyik része, mit is szimbolizál.

Dudás Mária
Dudás Mária asztrológus

06/304515002

Tanácsadások, meditációk

Tetszik az oldal? Oszd meg másokkal is!

Hozzászólások

Jelek vagy csak véletlenek? — 1 hozzászólás

  1. Érdekes írás volt, köszönöm. A szüleim elég gyakran veszekednek, szinte folyamatos a feszültség köztük. Az üvegpoharak fogyóeszközök náluk, mindig is azok voltak és nem feltétlenül azért, mert dobálgatják őket.

Minden vélemény számít!