Tudatos gondolkodás ereje a gyógyulásban

Milyen fontos is a tudatos gondolkodás, a betegségből való gyógyulás során, arról már sok helyen olvashattatok, de hogy ez valóban működik-e, azt legjobban, saját példámon keresztül tudom bemutatni.

2013-ban Karácsony előtt kerültem kórházba, életveszélyes állapotban. Látványos fáradékonyságom, erőtlenségem és a folytonos ivás – pisilés (kiszáradás határán voltam) láttán, párom elcipelt, egy ismerős orvoshoz, mert már nem bírta tovább nézni kínlódásomat. A doktornő 30 mmol/l feletti cukorértéket mért nálam, és azonnal a kórházba utalt, ahol a rögtönzött konzílium szerint, gyors beavatkozásra volt szükség, nehogy állapotom válságosra forduljon. Szerencsére viszonylag jól viseltem ezt az extrém magas értéket, ami még a rögtön megkezdett kezelések ellenére is egészen 36 mmol/l-ig felment (A normál vércukor érték olyan 5 – 6 mmol/l között van).

Ezek után érthető, hogy a doktornő, aki engem kezelt, nem sokat teketóriázott, hanem rögtön inzulinra állított rá, melynek hatására szépen lassan csökkenni kezdett a cukrom, és 11 napi kórházi kezelés után, napi 4 inzulin használatával hazaengedtek. Ezekben a napokban megtanultam, hogy folyamatosan szurkálni kell magam, hol azért mert mérek, hol azért, hogy beadjam az inzulin adagomat.

 

Mivel ez a folyamat kimondottan kellemetlen volt – bár valamelyest hozzá lehetett szokni – már a kórházban elhatároztam, hogy nem akarom ezt csinálni életem végéig. Persze az orvosok mondták, hogy meg kell tanulni ezzel együtt élni és akkor egy viszonylag elfogadható életminőséget tudok produkálni magamnak. Láthatólag, a hirtelen jött esemény által okozott sokknak tudták be, és elnéző mosollyal nyugtázták, amikor hangot adtam annak az elképzelésemnek, hogy belátható időn belül „le fogom rakni” az injekciós tűt.

Megdöbbentő volt számomra, hogy betegtársaimnál nem azt a hozzáállást tapasztaltam, amit én képviseltem. Többnyire pesszimistán, életuntan, megadóan viszonyultak a bajukhoz, és az orvosoktól egyfajta csodát vártak, mintha valamennyi fehér köpenyes, Jézus Krisztus mai reinkarnációja lenne. Várták a csodapirulákat, csodakenőcsöket. Sőt még engem is igyekeztek lehűteni, hogy ne lelkesedjek már annyira, inkább fogadjam el a szomorú tényeket.

Szerencsére párom akkoriban hozta be nekem Dr. Buda László pszichiáter könyvét, mely a „Mit üzen a tested” címen jelent meg. Ez a könyv tovább erősítette hitemet, mivel többek között leírta benne, hogy a skizofréneknél szinte pillanatok alatt játszódnak le megdöbbentő változások, ahogy más – más személyiségben jelennek meg. Így például a hasnyálmirigy működése is egyszer tökéletes, egyszer pedig egyáltalán nem működik. (A hasnyálmirigy működésének, döntő szerepe van az inzulin előállításában.) Na, gondoltam magamban, ha a skizofréneknél működik a módszer, akkor csak van nálam is esély a gyógyulásra.

Ahogy hazaengedtek a kórházból, elszántságom egyre nőtt, és azonnal nekiláttam életmódom megváltoztatásának. A két leglényegesebb gondolatot továbbra is szem előtt tartottam:

– Az egyik az volt, hogy nem cukorbeteg vagyok, csak átmenetileg cukorproblémával küzdök, és ahogy megteszem azokat a változtatásokat az életemben, amit a sors akar tőlem, úgy a továbbiakban feleslegessé válik, hogy a probléma fennálljon, vagyis szinte automatikusan meg fog szűnni.

Ezt erősítendő, rögtön le is takartam, a kórházban kapott vércukor mérő készüléken díszelgő internetes oldal címét: amelyben a cukorbeteg vagyok felirat szerepelt. Nem akartam, hogy a betegségtudat bármilyen módon is utat találjon a tudatalattimba. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy egyébként szép gesztus volt, hogy a gyártó ingyenesen juttatott a kórházban fekvő betegek részére vércukormérő készüléket.

– A második lényeges gondolatom pedig az volt, hogy csodák igen is vannak – így a gyógyulásban is – csak azért nem tapasztaljuk azokat napi szinten, mert az elménkkel korlátozzuk önmagunkat. Egyszerűen nem hisszük el, hogy megtörténhet. A tudatalattink tele van a média által sugalmazott dolgokkal, így a gyógyszer reklámokkal, amelyek azt hirdetik, hogy kizárólag az segíthet nekünk, ha bekapjuk ezt, vagy azt a tablettát, esetleg bekenjük magunkat a csodakenőccsel. Ha pedig ezeket nem tesszük, akkor betegek maradunk/leszünk. És sajnos az orvosok is többnyire ezt támogatják, leginkább csak azért, mert tényleg jóindulatúan gyógyítani akarnak.

Persze tisztelet a kivételnek. Én például nagyon sokat köszönhetek egy tatabányai doktornőnek, akit volt szerencsém még a problémám előtt megismerni. Ő egy igazán nyitott orvos, aki bizony figyelembe veszi a tudatos, vagy másképpen mondva, a spirituális gondolkodást, munkája során. Tőle nagyon sok lelki és orvosi támogatást kaptam ahhoz az úthoz, ami végül is a gyógyulásomhoz vezetett.

Visszatérve az életmód változtatásomhoz, a következőkben leírom, hogy mit is csináltam ennek keretében:

Mozgásban gazdag életmódba kezdtem. A reggeli ébredés már nem csak kávéval kezdődik, hanem fekvőtámaszokkal, felülésekkel, guggolásokkal. Ez kb. 10 perc, amit az egészségemre fordítottam. Nagyon sokat segített, az ébredés után, illetve a lefekvés előtt végzett testkommunikációs meditáció. Figyeltem arra, hogy mindennap legalább fél órát sétáljak, kocogjak, vagy ússzak. Volt, hogy ezt napjában többször is megtettem pl. úgy, hogy előbb leszálltam a buszról, vagy a távolabbi parkolót választottam.
Változtattam az étrendemen. Szerencsére, ahogyan a napok teltek úgy tisztázódott, hogy nem kell nagyon szigorú diétát tartanom, és a frissen vásárolt konyhai mérlegre sem lesz szükség a „dekázgatások” miatt. Amit viszont szigorúan betartok az első pillanattól kezdve: semmilyen formában nem fogyasztok hagyományos cukorral készült ételt vagy italt. A cukrot xilittel, vagy steviával helyettesítem. Még diétás üdítőt sem fogyasztok, kizárólag ásványvizet, teát iszom. A kávéról nem mondtam le, igaz nem sokat tüntetek el, kb. napi kettővel megelégszem. A példám, családom számára is minta lett, mert a változásokban párom, sőt még 15 éves nevelt lányom is – teljesen önmagától – társam lett, így nem szükséges külön főzni miattam. Szóval, fehér lisztet egyáltalán nem használunk, helyette teljes kiőrlésűt vagy durumot vásárolunk. Kenyérben, tésztában is ezeket keressük, a fogyasztásukat is lényegesen mérsékeltük. A rizst lecseréltük barna rizsre, és lényegesen több lett a zöldség – gyümölcs.

Ideális súly kialakítása: Fontos elmondanom, hogy 1 év alatt, 20 kg-ot fogytam. Mondjuk volt miből, mert 112 kg voltam. Ebből a cukorprobléma vitte le az első 10-et, de utána már nagyon is tudatosan, a mozgással és az étrend átalakításával értem el a következő 10-et. No és még egy fontos dologgal, ami talán a leginkább lényeges volt, a napi többszöri étkezéssel. Összességében nem eszem kevesebbet, mint azelőtt, de a mennyiség napi 6 – 7 alkalomra oszlik el. Egyszerre sokkal kisebb adagokat fogyasztok, mint régebben. Például amit azelőtt ebédre megettem, annak most a felét kérem, a másik felét pedig délután 4 óra környékén. Az ember egy idő után rájön, hogy attól a kisebb mennyiségtől is tökéletesen jóllakik, csak azelőtt ezt nem tudta megtapasztalni. És persze a gyomor is elkezd szűkebb lenni, így a kevesebb is elég lesz. Ehhez ösztönzőleg hatott, hogy a has kerületem is szépen csökkent, ami nagyon látványos volt, de „sajnos” ezzel együtt járt, hogy a ruhatárat is ki kellett cserélni. Persze ez lehet, hogy nem is olyan nagy baj, mert így kénytelenek vagyunk magunkkal törődni, magunkra jobban odafigyelni. És azért valljuk be, hogy egy – egy új darab a ruhatárban bizony örömöt tud okozni, még nálunk, férfiaknál is, hát még a hölgyeknél.
Előtérbe kellett helyezni magam. Vannak olyan típusú emberek, akik mindig másokat helyeznek előtérbe. Nálam is így volt, hol a családdal, hol az ügyfeleimmel foglalkoztam, és saját magammal csak ezek után. A probléma világított rá, hogy milyen fontos lenne nekem is betartani azt, amit a kuncsaftjaimnak szüntelenül mondok. Szeressük és kényeztessük magunkat, hiszen akkor tudunk másoknak is valóban segíteni, ha mi rendben vagyunk. Amikor módom volt, eljártam reiki kezelésre, masszázsra, uszodába, stb. és igyekeztem valóban jól érezni magam az életben.

A következő változtatás, hogy igyekeztem minél több időt tölteni a szabadban. A levegőn nagyon jó volt könnyed tornagyakorlatokat és légző gyakorlatokat végezni. Nemcsak az egészségemnek használt, hanem a gondolkodásomnak, a kreativitásomnak is. Sokkal jobbá váltak az intuícióim, a megérzéseim.
Törekedtem arra, hogy minél több olyan emberrel találkozzam, akik optimista beállítottságúak, lelkesedők, pozitívak. Kerültem a pesszimista, kedélytelen embereket, illetve ha mégis ilyenekkel beszéltem megpróbáltam beléjük életet verni. Ha sikerült örültem, ha nem akkor megkértem, hogy a panaszkodással keressem meg másokat, akik nyitottak erre, én sajnos az optimizmusom miatt nem érek rá „nyalogatni a sebeket”.

A felsorolt életmódi változtatások mellett szükségem volt még különböző alternatív technikák igénybevételére, amelyekről a következőkben írok. Ezek legalább olyan fontosak voltak gyógyulásomban, mint az előzőekben említettek.

Ezek közül a legnagyobb segítség – nyilván ezt a személyes érintettség is mondatja velem – az asztrológia volt. Sajnos ennek működését sokan a mai napig félreértelmezik, ami nem is csoda.

A médián keresztül többnyire egy hamis képet kapnak róla, különösen azok, akik az újságok napi horoszkópjait, illetve az ilyen tárgyú tv műsorokat nézik. Nos, az egyáltalán nem az, amit valóban asztrológiának hívnak.

Az asztrológia egy több évezredes múltra visszatekintő önismereti, személyiség és sorselemző módszer, mely sokkal régebben létezik, mint a társadalmilag elfogadott pszichológia.

Az én születési képletemben például látszik, hogy van egy olyan gátlás, melynek következtében a szeretet nem tudott megfelelően áramlani bennem, gondolok itt az adás – kapás egyensúlyára. A cukorbetegség tulajdonképpen azt mutatja meg ilyenkor, hogy ott van az ember körül a szeretet, azonban valamiért mégsem tudja befogadni. Nos, az én horoszkópomban is benne van, és annyi kideríthető volt, hogy a szülőkkel kapcsolatos, és a gyermekkorból származik ez a tudattalan blokk bennem. Vagyis nyilvánvalóvá vált, hogy ezt fel kell dolgoznom, ha teljesen meg akarok gyógyulni. Megkerestem hát egy számomra hiteles kineziológust, akivel már egy ideje összedolgozunk más témákban, és úgy vélem sikeresen oldottuk is a blokkot.

A cukorproblémám megoldásában továbbá nagy szerep jutott a testkommunikációs meditációnak. Erről már régebben is hallottam, azonban a már említett Dr. Buda László könyvében olvastam újra róla. A gyógyító meditációt a saját szám íze szerint átdolgoztam és ezt alkalmaztam napjában többször. Ez különösen hatékony ébredés után, illetve elalvás előtt, ugyanis ilyenkor fogékonyabb a tudattalanunk. Ennek a meditációnak az a lényege, hogy nagy szeretettel beszélgettem saját testemmel, illetve a hasnyálmirigyemet is megszemélyesítettem egy kedves lényként, akit folyamatosan kértem az együttműködésre az egészségem visszaállításában, vagyis a normális működésre, miközben biztosítottam, hogy mindig odafigyelek rá, és kímélni fogom. Arra is tanítottam a tudatalattimat, hogy önmagamért is szerethető, értékes ember vagyok.

Ezen módszerek együtteséből, aztán kialakítottam egy saját módszert, ami minden gyógyuláshoz segítséget nyújthat úgy, hogy célirányos, személyre szabott javaslatokat kap a gyógyulni szándékozó.

Röviden ennyit szerettem volna elmondani a gyógyulásom történetéről. Amivel még tartozom azok a tényszerű bizonyítékok. Ezek pedig a következők:

A napi vércukorméréseim összessége, egy egész cikket kitenne, ezért ettől megkíméllek benneteket. Ami viszont objektív adat, és kb. 3 hónapra visszamenőleg kimutatja a vércukor eredményt, az a bizonyos HBA1C, ami a vérvételi laboreredményekből megtalálható.

Ez az érték a kórházban (2013. decemberben) 14,4 mmol volt, ezután 2014. február 20-án csináltattam egy újabb labort, melynek eredménye már 7,4 mmol-ra csökkent (ebben benne volt még a decemberi nagyon magas érték is), majd 2014. április 04-én a következő eredmény, mely már csak az ez évi állapotot tükrözte, 5,6 mmolt-t mutatott, vagyis már a nem diabeteses tartományban van!!!

Én tulajdonképpen azt a célt tűztem ki magamnak 2013. Szilveszter tájékán, hogy a születésnapomig (ami Júliusban van) „leteszem az inzulint”. De az őszintén szólva, még engem is meglepett, hogy mindössze másfél hónapra volt szükségem ehhez. Az inzulintól való megválás után, vércukorcsökkentő gyógyszereket sem kezdtem szedni, a cukorértékem mégis folyamatosan rendben van azóta is.

Az esetemről már több orvossal is értekeztem, és a legnagyobb elismerés az, amikor döbbenten kérdezik, hogyan is csináltam?

Zárszóként csak annyit, hogy az én gyógyulásom szolgáljon mindenki számára példaként, bármilyen súlyos betegséggel is küzd, igenis van kiút. Legyünk aktív részesei gyógyulásunknak, kövessünk el mindent, amire csak képesek vagyunk az egészségünk visszanyeréséért, ne várjuk gyógyulásunkat, passzívan, csakis az orvosokra bízva magunkat. Inkább legyünk partnerek a számukra, és ha valamiben nem tudunk egyetérteni, vagy túl vaskalaposnak látjuk a szakembert, forduljunk másik kezelőorvoshoz, jogunk van hozzá, mert mégiscsak a mi egészségünkről van szó.

Keressünk olyan orvost, aki nyitott az alternatív technikákkal való együttműködésre, mi magunk pedig higgyünk a gyógyulásunkban még akkor is, ha úgy gondoljuk, csak a csoda segíthet. Mert csodák igenis vannak, mi magunk hozzuk létre azokat, ha elménkkel nem korlátozzuk képzeletünket. Tartsunk mindent lehetségesnek, és ne higgyünk bármilyen ezzel ellentétes híresztelésnek.

Mindenkinek kívánok jó egészséget, szeretettel:

Sebestyén Attila
Sebestyén Attila
asztrológus, spirituális mentor
06/30-8332245

astroattila@gmail.com

Tetszik az oldal? Oszd meg másokkal is!

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.